A világ szórakozóhelyévé változott egykori világhatalom, a Velencei Köztársaság másfél ezer éves történelmének utolsó szakaszát írta meg Erdődy János e művében, amely sorrendben immár negyedik könyve erről a különös városról. Egy nagy velencei család egymást követő nemzedékeinek sorsában tükröződik Európa izgalmas hét évtizede a francia forradalom előestéjétől az 1848-49-es forradalmi hullám elcsendesüléséig. Fény, pompa, vidámság, örökös farsang a Köztársaság utolsó korszaka, – és a ragyogó városra, az „Európa mosolyának” nevezett Velencére lesújt Bonaparte tábornok ökle; megsemmisíti a nagymúltú államot, és eladja az osztrák császárságnak más tartományokért. Hetven mozgalmas esztendő: Napóleon pályája után a Szent Szövetség korszaka elevenedik meg a „ Velencei karnevál” lapjain – azután 48 tavaszán a játék, muzsika, szerelem városának léha sorsa csodálatos hőskölteménybe torkollik. Az apró szigetváros népe fölkel, szembeszegül Bécs roppant erejével, és tizenhét hónapon át megrendítő elszántsággal tartja magát, állja a harcot az osztrák hadsereggel. És a 48-49-es forradalmi Európa utolsó lángja itt lobban el, Velencében: A szabadságukért küzdő népek közül utolsónak a velencések tették le a fegyvert, magukra hagyottan, éhség, járvány és ágyútűz súlya alatt, két héttel a magyar Világos után. A sokszínű város érdekes embereinek vidám és halálos körtánca ez a karnevál – hiteles történelmi adatok alapján megírt krónikája egy családnak és a hányatott sorsú, nagyszerű városnak.