„… Napról napra gyötrelmesebben haladtunk. A tésztás kőzetolvadék felhígult, a függőleges gázáramlások minduntalan kényszerpihenőre kárhoztattak bennünket. Nyolcadik napon megnőtt a nehézkedési erő, a mágneses tér besűrűsödött, s a képlékeny rétegmozgások áthatolhatatlan gátat emeltek elénk.”
A különös táj, amelyen Gera György regényének hősei átkelnek, mélyen a föld alatt rejtőzik, s a lények, akik az expedícióban részt vesznek, maguk is „tűzlények”, Endogénia lakói, a Föld belsejébe, köztük minden bizonnyal a legszokatlanabb és legtudományosabb az, amelyről a korán elhunyt Gera György posztumusz regénye szól.