Gorkijt, a drámaírót már első színműve, az 1901-ben írott Kispolgárok ismertté tette, az Éjjeli menedékhely pedig, amelyet egy évvel később, 1902-ben írt -világhírűvé. Drámáiban elsősorban olyan embereket ábrázol, akik úgy érzik, semmit sem tehetnek sorsuk ellen – még csak meg sem érthetik. Nemcsak az Októberi Forradalom előtt született drámák főhősei tétova, vergődő figurák, őket idézi az 1932-ben írott Jegor Bulicsov is, de talán ebből a műből szól legerősebben a figyelmeztetés – amelybe már nem vegyül szánalom – azoknak, akik értetlenül és tehetetlenül élnek. Különös módon: a szép és a jó, az okos és rendezett fonákját mutatva serkent Gorkij mindmáig arra, hogy keressük meg helyünket a világban, s éljünk tudatos emberi lényként.