Fekete Gyula: Első csók

Az író mondja könyvéről:
"Szándékosan válogattam úgy a kötet írásait, hogy érezze a távlatot a fiatal olvasó: ez már történelem. Fedezze fel magában, magának a különbségeket az itt ábrázolt világ és az ő mai világa között. Érezzen rá: az örök emberinek is van története – első csóknak, szerelemnek, barátságnak, halálváró hangulatoknak-, íme néhány kurta évtized távlatából is már tisztán érzékelhető a változás. S talán éppen a változásokat fölfedezve sejtjük meg, mi és mennyi ezekben a nagy érzelmekben az időtlen, tehát – emberi mértékkel – örök.
Az irodalom mindennél inkább az érzelmek tartományában honos. S ebben a tartományban teljesen és maradéktalanul csak a perc a miénk. Az időnek egy akkorka atomja, amilyet hangulattal, kéjjel még átfoghatunk.
Nem a számon tartható évekért élünk, hanem a számon tartható percekért. Becsüljük meg a percet. Minden egyebet csak a tudatunk raktároz – kiszárítva, lepréselve, mint botanikus a virágait –, érezni csak a percet érzehetjük a magunkénak igazán.
Tehát: élj a változó mai napnak? Mindig a változó pillanat számlájára?
Jóvátehetetlen félreértés. Éppen fordítva: élj a percben is az örökkévalóságnak. Hiszen a perc – míg el nem telt – semmiben sem különbözik az örökkévalóságtól."

Az egyik kötetnél a lapok teteje víztől hullámos, másiknál ajándékozási bejegyzés található.