A két szegedi újságíró a „ hipofízisbotrány” kipattanásától kíséri figyelemmel dr. László Ferenc ügyét. Ki is dr. László Ferenc, a Szegedi Orvostudományi Egyetem volt professzora?
"1977-ben vittem először személyesen háromszáz hipofízist Olaszországba, amikor Rómában volt egy kongresszus. Kaptunk is cserébe kétszáz növekedésihormon-injekciót.
– Ekkor vált tehát rendszeressé az, hogy a kórbonctani intézetben kivett összes hipofízist az endokrin osztály kapta. Volt ennek írásos nyoma? Volt erről szerződés?
– Nem. S hogy miért nem? Hát, azért ez elég kényes dolog…
– És orvosetikailag is némileg kifogásolható, nem?
– Igen… de ha mindig az orvosetikát nézték volna, az orvostudomány nemigen fejlődött volna.
– Térjünk vissza az olasz kapcsolatra.
– Mivel Romániába már nem vittük a hipofízist, az olaszokkal megbeszéltem, hogy a nálunk kísérletre föl nem használt mennyiséget nekik küldjük és cserébe különböző gyógyszereket kapunk."
Ez a könyv a tényeket bemutatva igyekszik a Szegeden történtekkel megismertetni az olvasót, érintve az egészségügyi ellátás kérdéseit, az orvostudomány fejlődésének alapfeltételeit, körüljárva az 1987-es orvosper előzményeit. Megszólal az egyetem rektora, kutatóorvosok, kollégák, a boncmester, az ügyész, az ügyvéd, gyógyult betegek, „civil” irigyek; megismerjük a Legfelsőbb Bíróság álláspontját is, hogy azután, ne csak „azt hallottam” alapján mondjunk véleményt az ügyről, amely mindannyiunk ügye.
