Az író, regényéről: "Mindnyájunkban él egy öncsaló, aki szebbnek, tisztábbnak igyekszik önmagunkat láttatni. Egy öncsaló, aki minden cselekedetünkre megpróbál mentséget, sőt önigazolást találni. Egy öncsaló, akire általában szívesebben figyelünk, mint igazi énünkre; minél gyávábbak vagyunk, annál inkább. Aki gyáva, az amíg csak lehet, kerüli a valóságos önértékelés tükrét, s csak egészen kivételes helyzetekben pillant bele: olyankor, amikor önszépítő kísérletei előtt már semerre nem nyílik egérút. Sokszor idézi Hegelt: "A szabadság nem egyéb, mint a szükségszerű fölismerése." De vajon szabad lehet-e az az ember, aki fölismeri ugyan a szükségszerűséget, ám a döntő pillanatokban visszariad a cselekvéstől? A drámai keret, melyben cselekményem játszódik 1956 tragikus, véres ősze. A leginkább embert próbáló pillanat. A megkerülhetetlen tükör."