könyvtári könyv volt
"33 év - 12 elbeszélés. Hát ez, bizony, nem sok. Még akkor sem, ha arra gondolok, hogy e kötet első helyén közölt elbeszélésem születésétől számítva, csaknem negyedszázad alatt, sem novellát, sem regényt, semmiféle szépprózát nem írtam. Aztán a következő kilenc év alatt - 1959-1968 között - is csak további, jó szívvel vállalható, tizenegy elbeszélés született. S e szerény számbeli teljesítményen talán az sem változtat, hogy mint regényíró azért az utolsó kilenc évben szorgalmasabb voltam: hat regényt írtam. S nem mentségként, csak elmélkedésre megjegyzem, hogy e kötet tucatnyi elbeszéléséből is négy csaknem kisregény terjedelmű, de legalábbis regényjellegű: csak egy kis nekibuzdulás, s mindegyik témából regényt írhattam volna. De minek? Éppen az volt a szándékom, hogy megtévesztő nekibuzdulás ne tegyen locsogóvá, s ha fontosnak vélem is a témát, próbáljak róla szűkszavúan vallani. Akadhat, aki azt mondja: megnyugtatóbb lenne, ha ennyi idő - egy emberöltő - alatt nem egy, hanem többször egy tucat elbeszélést tettem volna le az irodalom asztalára. Erre csak azt válaszolhatom: engem nem nyugtatna meg, s félek, az olvasókat se, mert lassan úgy rémlik, mintha az irodalomnak az a bizonyos asztala már-már össze akarna rogyni, annyi könyvet raktak rá. Így, ha mással nem is, azzal eldicsekedhetek, hogy - legalábbis e műfajban - nem akartam nagyon zavarni az irodalmi életet. (Azért egy kis helyreigazítás nem fölösleges: e tizenkettőn kívül van még néhány nyomtatásban megjelent elbeszélésem. Ezekhez azonban most szigorúbb voltam, mint annak idején, mikor írtam őket, s mint a lapok és folyóiratok szerkesztői, akik közölték - nem idézem meg újra egyiket sem. Marad tizenkettő.)" Nemes György
