Nincs raktáron

400 Ft

Nincs raktáron

A vásárlás után járó pontok: 40 Ft

Rose-Miller harminchat órán át késleltette a németek előnyomulását (a parancs úgy szólt, hogy engedély nélkül nem vonulhat vissza), míg Gartlan dandártábornok ismét föl nem hívta: „Meddig jutottak a fritzek?” – kérdezte.
„Ó, már itt vannak, uram, itt az udvarban.” – jelentette Rose-Miller, aki addigra mentőkocsikká átalakított páncélozott kocsijain elszállíttatta sebesültjeit.
„És mi a fenét csinálnak ott?”
„Épp a tetőt lövik szét a fejem fölött, uram.”
„Azt hiszem, legfőbb ideje, hogy visszavonuljon.” – dörmögte Gartlan.
Rose-Miller villámgyorsan cselekedett. Kétrét görnyedve, szempillantás alatt kirohant a füstbe borult utcára. Az egyik német harckocsi észrevette, s azonnal feléje csörtetett; erre Rose-Miller habozás nélkül fejest ugrott a csatorna vizébe, ahonnét fél mérföldnyivel odébb moszattal borított, buborékokat fújó Neptunként bukkant elő. Igen elégedett volt, hogy sikerült kilőnie Rommel huszonegy harckocsiját – jóllehet a németek délután mégis átkeltek a La Bassée-csatornán –, és a szántóföldeken át vette útját. Amint éppen kievickélt az egyik árokból, egyenesen segédtisztje, Peter Hunt karjai közé futott. Hunt, aki előrelátóan egy kimustrált teherautóval sietett a hadtáptól parancsnoka elé, pléhpofával tárta ki a tragacs ajtaját: „A kocsija előállt, uram.”
327 old, 20 cm x 12 cm

Richard Collier: Dunkerque homokja