Firon András: Pozsony

Vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy hová indulunk, amikor Pozsonyba megyünk? Kirándulást teszünk egyszerűen abba a városba, amelyre a napfény évente kétezerkétszáz órán át árad, kellemes klímát teremtve, s amelynek légköre, gyönyörű fekvése évezredek óta vonzza, ide köti az embert? Netán a puszta kíváncsiság vezérel, mivel "itt még nem jártunk", hogy letudhassunk egy "kötelező programot"? Hallottuk, hogy az életkedv, az ifjúság hangulatos városa, és híres bora a jókedv záloga? Netán randevúzni akarunk a régmúlttal, a középkorral, az ezer évvel? A történelemmel? igen, de kiével és melyikkel? És felkészültünk-e arra, hogy a kendőzetlen történelem tanúi leszünk?
Sejtjük-e, hogy ez a város - poraiból feléledt Főnix -, amely ódon utcáival csakúgy, mint immár a Kárpátokon és a Dunán átlépő, szikrázóan fehér és színes új negyedeivel nem csupán a múlt, de a jövő városa?
1985

224 old, 19 cm x 13 cm